– Az ember életében vannak olyan pillanatok, amelyekre tisztán emlékszik. Bizonyára sokunk életében ilyen volt az a pillanat is, amikor a szegedi jogi kar hallgatóiként beléptünk az épület ajtaján. Hiszek abban, hogy egy oktatási intézmény csak akkor tud igazán jól működni, ha kiválósága megjelenik a hallgatókban, az oktatókban és az alumnusokban egyaránt – a szegedi jogi kar kiválóságát és hírét ugyanis önök viszik és hirdetik szerte a világban. Büszkék vagyunk önökre és köszönjük az elkötelezettségüket. Mi, szegedi jogászok tudjuk, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Az azonos értékrenden kívül – többek között – ez is az, ami összeköt bennünket. Fontosnak tartjuk a tudást, az elhivatottságot és a tenni akarást. Önök, akik olyan professzoroktól tanulhattak, mint Fonyó Antal, Horváth Róbert, Kovács István, id. Martonyi János, Meznerics Iván, Nagy László, vagy Pólay Elemér, jól tudják ezt – kezdte gondolatait Prof. Dr. Görög Márta.

Az SZTE ÁJTK dékánja köszöntőjében szót ejtett a múlt mellett a jelenről, a jövőről és a főépület felújításáról is.

– Az épület felújításakor nagyon ügyeltünk arra, hogy azok az értékek, amelyeket a szegedi jogi kar polgárai képviseltek és képviselnek mind a mai napig, ne vesszenek el. Sokan és sokfélék vagyunk, ám az értékek mellett, az élmények is összekötnek bennünket. Amikor készülve a mai eseményre, átolvastam az életútjukat, számos közös életútelemet tudtam azonosítani. Ezek az elhivatottság, a hivatás iránti alázatosság, és tisztelet. Ez az, amit át szeretnénk adni jelenlegi hallgatóinknak és, azt hiszem, kijelenthetem: jó úton járunk. Az oktatói kiválósági listán kiváló helyezést birtoklunk, ahogyan a tehetséggondozásban is meghatározó sikereket érünk el. Olyan elődök nélkül, mint önök, erre nem lennénk képesek – zárta köszöntőjét a dékán.

A díszoklevél átadó ünnepséget a kar hallgatói kamarazenekarának előadása tette meghittebbé, akik Mozart: Divertimento szerzeményével kedveskedtek a résztvevőknek. A művet előadta: Fődi Anna (fuvola), Kotlár Máté (trombita), Lauer Viktória (dallamhangszer), Marót Márton (szaxofon), Mucsi Gergely (klarinét), Pesti Konrád (szaxofon), Szima Eszter (klarinét) és Tatai Lili (fuvola).

Ezt követően Szrnka Aliz, az Állam- és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke szólt a jelenlévőkhöz.

– Megtisztelő, hogy ma olyan emberekhez szólhatok, akik számára a jog nem csupán munka, hanem hivatás is. Mint tudjuk, a munka elvégzendő, a hivatás azonban maga az élet. Úgy vélem, az itt megjelentek bebizonyították: egy hivatást nem lehet szenvedély és érzelem nélkül gyakorolni. Hallgatóként csak remélni tudom, hogy én is megtalálom majd azt a munkát, amely a hivatásommá válhat. Ahol nemcsak a fáradt gőzt gyűjtöm hétfőtől-péntekig, hanem élvezni fogom azt, amit csinálok. Mindennap lelkesedni akarok, erre pedig nincsenek jobb példaképek, mint az előttem jelenlévő díszdiplomások. Gondolataimat Steve Jobs szavaival zárnám: „Az egyetlen módja, hogy igazán elégedett légy, ha nagyszerű munkát végzel. Erre az egyetlen lehetőség, ha szereted, amit csinálsz. Ha ezt még nem találtad meg, akkor keress tovább.„ – köszöntötte a díszdiplomásokat Szrnka Aliz.

Az ünnepeltek nevében Dr. Bartha Béláné dr. Farkas Margit mondott köszönetet.

– Több évtizeddel ezelőtt, kissé szomorúan, de tele lelkesedéssel és nagy reményekkel léptünk be az egyetem kapuján. Hamar beilleszkedtünk, a tanulás mellett lehetőségünk nyílt megismerni egymást, kapcsolatok, életre szóló barátságok alakultak ki és szerelmek szövődtek. De hamar átestünk a tűzkeresztségen is, ki-ki első, ki második, netán harmadik alkalommal, de túljutott a jogtörténeti és római szigorlatokon. Visszatekintve érezzük csak igazán, milyen gyorsan elszaladtak az egyetemi évek. Sok-sok örömmel és néha nehézséggel, a vizsgák előtti lázas tanulás izgalmával. Mindannyian elmondhatjuk, hogy sokat köszönhetünk tanárainknak, akik jogásszá neveltek bennünket. A diploma megszerzése után véget értek a gondtalan diákévek, és mindenki, a saját érdeklődésének megfelelően, ahogy tudott, munkába állt. A munkahelyünkön nem vallottunk szégyent, a legtöbben szép életpályát futottunk be. Ezután következtek a dolgos hétköznapok, további tanulás, szakvizsga, család, lakásgondok, gyerekek, unokák, és eltelt ötven-hatvan év – több mint fél évszázad –, és most itt vagyunk… – összegezte röviden, az SZTE ÁJTK alumnája az elmúlt évtizedeket, aki felelevenített néhány emlékezetes pillanatot is az egyetemista mindennapjaikból.

Az eseményen megemlékeztek azokról a tanárokról és diákokról is, akik már sajnos nem ünnepelhettek együtt az egybegyűltekkel.

Az esemény készült fotók a képre kattintva tekinthetők meg.

Zárásként Prof. Dr. Görög Márta köszöntötte a jubilálókat.

Pósa Tamara

Fotó: Zentai Péter